renshi Villási László, 4 dan
sensei Megyeri József, 2 dan
Harcművészetet 1985-ben kezdtem tanulni, miután meguntam, hogy egész addigi életemben mindenhol én voltam a legkisebb és mindenkinek jól esett egyet belém rúgni, aki egy kicsit is nagyobb volt nálam!
Azóta ez megváltozott!! / valami motiváció mindig kell ugyebár /
Az edzéseket a klub névadója, sensei Villási Laci keze alatt kezdtem és többedmagammal vittem tovább a sensei tragikus halálát követően! OSU!
Az utóbbi évek munkájának gyümölcse Harmincz sensei teljesítménye 3. dan fokozatával és nagy örömünkre a két új senseiünk, a Márton fivérek sikeres 2012-es dan vizsgája.
A Ju-Jitsu életem elszakíthatatlan része, húsz éves oktatói rutinnal rendelkezem és hiszem, hogy aki harcművészetre adja a fejét " jobb" emberré válhat!
Mindenkinek önmagának kell bizonyítania és önmagát kell legyőznie először!
Itt szeretném megemlíteni Takács József sensei fontosságát és jelentőségét, aki nélkül nem lettem volna az aki, barátságát és a Jitsu-ban tőle kapott segítséget nem köszönhetem meg eléggé. Ha elolvasod-e bemutatkozót, azt üzenem, hogy
LÉGY MEGINT A RÉGI HARCOS!
OSU!
sensei Harmincz Zoltán, 4 dan (Zendo)
sensei Takács József, 1 dan
sensei Márton Zoltán, 3 dan
1989. novemberében, egy barátom hívására kezdtem ju-jitsuzni Villási Laci sensei keze alatt. Keménységet és szigorú fegyelmet tanultam tőle, s bár személye óhatatlanul sokat fakult, elveiből és stílusából máig sokat merítek.
Laci sensei tragikus halálával (1998.) Józsi sensei vett szárnyai alá. Merőben más egyéniség: általa a mozgásom technikává érett, a ju-jitsut nem csak műveltem, hanem szívből meg is szerettem. Szorgalmamat 2005-ben második barna övvel ismerte el.
2009-ben tudásom szélesítésére és az 1. dan távoli fényét követve csatlakoztam a Magyar Ju Jitsu Szövetséghez, hátha... Reményeim végül teljes mértékben valóra váltak: shihan Kovács Attilától és sensei Várkonyi Gábortól megtanultam mindazt, ami a fekete övhöz még hiányzott, így 2012. júliusában testvéremmel és legfőbb támaszommal a Szövetség dankollégiuma előtt sikeres shodan (1. dan) vizsgát tehettem.
Azóta folytatom az útkeresést, felfelé a hegyen. Megtapasztaltam, hogy minden tudás viszonylagos, legyen az gyorsaság, ütőerő vagy földharctechnika. És hogy nincs játék és mese, csak az edzésmunka tesz jobbá. A Budo útja pedig mindig egyre meredekebb, a továbbvezető ösvényt egyre sűrűbb homály fedi...
"A bátorság a halálig tart. Az elszántság kicsivel tovább."
Osu!
sensei Márton András, 3 dan
1996-ban, a testvérem jó példáját követve csatlakoztam Villási sensei ju-jitsu klubjához. Engem mindössze másfél évig, haláláig taníthatott, ám az akkori emlékek ma is meghatározóak az általam gyakorolt ju-jitsuban.
A mester, aki az elkötelezettséget, az alázatot, a megfelelő állóképesség elérését, majd felnőttként a felelősséget, a széles látókört és a bátorságot igyekezett mindjobban belém nevelni - vérbeli jitsukát faragva belőlem -, egy igazi harcművész, Megyeri Józsi sensei volt. Akármit hoz is a jövő a ju-jitsuban és akárhogy is alakul a sorsom, Józsira mindig mesteremként fogok tekinteni.
Feketeöv-vizsgámra a Magyar Ju Jitsu Szövetség dankollégiuma előtt, soke Kelemen István elnöklésével került sor 2012 nyarán. A danvizsgára sensei Várkonyi Gábor és shihan Kovács Attila készített fel, akikben kiváló mesterekre és nagyszerű harcművészekre találtam. Megmutatták, hogyan kell rálépni a mesterek ösvényére, és az merre vezet tovább.
Végül pedig példaképem és legnagyobb segítőm, a testvérem, sensei Márton Zoltán szerepét szeretném kiemelni. Az ő kitartása, támogatása, tanácsai és harcossága vezetett át engem a nehézségeken, külsőkön és belsőkön egyaránt. Bízom benne, hogy amint eddig, úgy a jövőben is a két testvér - a bátyám és én - együtt járja majd a harcművészet rögös útját, sosem engedve el egymás kezét.
Osu!